funiQ logo

This article is not available in English. This is the Hungarian version of the article.

Kistolmács

Zala megye aprófalvas, dimbes-dombos vidékén, egy erdőkkel körülölelt völgyben fekszik az alig kétszáz fős Kistolmács.

A községen áthalad a Dél-dunántúli Kéktúra útvonala, ezért a bakancsos turizmust kedvelők sokasága fordul meg itt, de egyre ismertebb a térség a kerékpárosok körében is.

A település északi határában mesterségesen kialakított népszerű üdülőhely lett, és itt van az erdei kisvasút egyik végállomása is.

Kistolmácsi-tó
Kistolmácsi-tó Photo: MTDMSz/Cartographia ©

Túraajánlatok

Látnivalók

Kistolmácsi-tó Az 1989-ben épült víztározó fellendítette a környék turizmusát. Egy robbantásnak köszönheti létrejöttét, de mára a környék legnépszerűbb pihenőhelye lett.

Erdei kisvasút (Lenti–Csömödér–Kistolmács) Bár hazánk legforgalmasabb kisvasútjának elsődleges funkciója máig a teherszállítás, az évente több ezer idelátogató turista mégsem ezért szereti. A Lenti és Kistolmács közti erdei vasút lenyűgöző tájakon vezet végig, rengeteg természeti látnivalót kínálva a zalai dombok között.

erdei kisvasút a kistolmácsi állomáson
Erdei kisvasút a kistolmácsi állomáson Photo: MTDMSz/Cartographia ©

Kistolmácsi kilátó A négyszintes fa kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a zalai dombságra, jó időben egészen Horvátországig ellátni.

Egyéb látnivalók: Kisboldogasszony-templom, Hősök emlékműve, Kozár-forrás

Története

A községről az 1200-as évekből maradt fenn dokumentum, 1235-től ismeretes, mint Tolmach. 1235-ben a település a Lendvai Bánfi családé. 1524-ben a helység telkeinek több mint a fele elhagyatott volt.

1664-ben Tolmács magyar falu lett. 1703-ban kettő, majd 1778-ban már 286 család lakja a települést. A XVII. századból fennmaradt néhány műemlékvédelmi jellegű ház, kápolna, szobrok, emlékhelyek és keresztek. A község 1848. előtt úrbéres jelleget öltött, az Esterházyak uralták a település környéki erdőrengeteget. A település neve 1908-tól lett Kistolmács, amely ekkor már a letenyei járáshoz tartozott.

A községben 1912-ben épült a Római Katolikus Elemi Népiskola. A tanítás 1916-ban kezdődött meg egy tanítóval. Ekkor a község lakosságának lélekszáma 392 fő volt, de az 1949-es népszámláláskor elérte a 497 főt is. A lakosság a század elejétől földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlő-, gyümölcstelepítéssel és termesztéssel foglalkozott. Uradalmi summás munkával, téli időben ölfavágással keresték a kenyerüket a családok, akik szegényesen éltek. Az 1940-es évek elején a lakosság egy része a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) bázakerettyei üzemnél helyezkedett el, ahol akkor már jó kereseti lehetőség volt, és ebben az időben Zalában már több olajmezőt is feltártak.

Kozár-forrás
Kozár-forrás Photo: MTDMSz/Cartographia ©

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharcban, az I. és II. Világháborúban összesen 18 személy vesztette életét. A hősök emlékére 1992-ben a faluban emlékművet avattak.

A község határában az 1980-as évek közepén olaj- és szénhidrogén kutatás következtében egy geológiai robbantás által nagy intenzitású forrásvíz tört a felszínre, amelynek hozama eléri a 260 liter/perc mennyiséget. Ezt a lehetőséget kihasználva a Zalaerdő Zrt. tervezése alapján, a letenyei Nagyközségi Tanáccsal és a gazdasági egységekkel együtt, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság koordinálásával megépült a 11 hektáros jóléti víztározó, amelyet 1989. május 28-án adtak át településnek üzemeltetésre.

A Kistolmácsi-tóként ismert vízfelület azóta a település turisztikai vonzerejét növeli, sok turista és horgász keresi fel a gyönyörű környezetben lévő tavat.